Meleg szeretettel Karácsony alkalmából.
A közelgő szeretet ünnepe alkalmából elmélkedtem egy kicsit a szeretetről, nem az ilyenkor megszokott megközelítésben.
Vegyes érzelmek tolulnak fel bennem mikor azt hallom, hogy egy család – vagy csak az egyik szülő – kirekeszti azt a gyermeket, akiről kiderül, hogy meleg, vagy leszbikus. Mitől tud megváltozni egy szülőben a szeretet érzése ennek a ténynek a világra jöttétől? Rettentő érzelmeken, belső csatákon megy keresztül az a gyerek, aki egyébként is meg akar felelni a szüleinek, mint természetesen minden gyerek általában.
Belegondolt már valaha Valaki, hogy mekkora lelki törés, amit ebben az esetben egy gyerek átél? Amikor veszi magának a bátorságot és őszintén - mert ugye mi szülők elvárjuk a gyermekeinktől, legyenek velünk őszinték - szint vall, majd a szülők elfordulnak tőle. Milyen érzelmeket élhet át? Megpróbálta már beleképzelni magát az Ő helyzetébe?
Nem egy esetben fordul elő, hogy azt mondják a szüleim vallásosak azért nem fogadnak el. De miről is ír a Biblia? Nem a szeretetről ír? Az őszinte feltételnélküli szeretetről! Az egymás támogatásáról és elfogadásáról, az összetartásról kiváltképp egy családon belül? Valamint arról, hogy ne ítélkezzünk?? Ha már a Bibliára hivatkoznak az ítélkezést nem Istenre kellene bízniuk ezeknek az embereknek?
Hogy lenne elvárható egy társadalom részéről a melegség elfogadása, ha egy ilyen, kis közösségben, mint egy család ez nem tud megvalósulni?!
Szülői oldalról számtalan esetben azt tapasztalom, hogy mindez nem azért történik meg, mert a szülő maga nem tudja ennek a tényét elfogadni, hanem azért mert Ő maga is meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, és attól retteg, hogy mit fognak szólni a szomszédok, a barátok, a kollégák, a széles családi kör, az akárkik a környezetében, ha ez kiderül? Ezért inkább megteszi a legrosszabbat, amit csak tehet, a saját gyermeke, és önmaga ellen fordul.
Kétségbeejtően elszomorító, hogy az emberekben ekkorára nőtt a megfelelni akarás mások számára, akkorára, hogy ezért képesek kifordulni saját magukból, képesek megtagadni saját magukat, saját érzéseiket, és nem utolsó sorban saját gyermekeiket.
Karácsonykor már már közhelyként használjuk, hogy Karácsony a szeretet ünnepe. Azt hiszem érdemes komolyan elgondolkozni azon, mit is takar ez az állítás!
Természetesen a szeretet, az elfogadás számtalan más témakörben szóbajöhet, és nem csak Karácsonykor. De nekem valamiért most ez jutott eszembe.