Amikor beleragadsz a saját gondolataidba, nagyon könnyen válsz fusztrálttá, zavarttá. Elárasztanak a kétségek amik szerint, nem vagy elég jó, nem vagy képes a nehézségeid, problémáid megoldására. Könnyen előfordul, hogy nem látod meg az elötted lévő lehetőségeket sem.
Gyermekkorunkban és fiatal felnőttkorban átélt életeseményeink, érzelmi konfliktusaink, akár családi, iskolai, vagy más közösségi helyzetek, meghatározói; választásainknak, reakcióinknak, döntéseinknek, nézőpontjainknak, szokásainknak, viselkedésünknek, gondolkodás módunknak de még az egészségi állapotunknak is. 💔
Mikor fordult elő veled utoljára, hogy úgy érezted mintha nem lennél önmagad?
Nem találod a helyed munkahelyeden? Nem bírod elviselni a kolléganőt pedig eddig együtt kávéztatok? Esetleg a buszon, metrón nyomaszt a tömeg?
Türelmetlen vagy a gyerekkel reggel indulásnál? Miért nem öltözött már fel?
Mit piszmog a cípőfűzöjével? Miért nem akar bölcsibe/oviba menni? Indulnotok kéne már! Az a béna sofőr is, pont eléd vág be, vagy nem enged be maga elé mikor épp sávot váltanál.
Rosszul alszol mert állandóan jár a fejed, nem tudod abbahagyni a munkát még éjjel sem mikor pihenned kéne.
A napokban konzultáción volt nálam egy hölgy aki többször is elmondta, milyen jó ez a lehetőség, hogy idejöhetett és én meghallgatom. Nem adok neki tanácsokat, nem osztom az észt, nem akarom őt megváltoztatni, nem ítélkezem.
Te is feltetted már magadnak a kérdést; Hogy jutottam ide?
A válaszom: A tudattalan vezetett idáig.
Az embereknek van egy tudatos, és egy tudattalan elméje. A tudatos elménkben dolgozzuk fel az információkat, ezért sokan csak erről veszünk tudomást.
Itt találunk ki dolgokat, itt ítélkezünk, itt vannak a rögeszméink, itt kritizálunk, itt aggódunk, hogy túl nagy a fenekünk, itt döntjük el, hogy soha többé nem eszünk bizonyos ételeket, itt fogjuk fel, hogy egy meg egy az kettő, itt próbálunk meg visszaemlékezni arra, hogy hova a csudába tettük le a telefont, stb.