A napokban konzultáción volt nálam egy hölgy aki többször is elmondta, milyen jó ez a lehetőség, hogy idejöhetett és én meghallgatom. Nem adok neki tanácsokat, nem osztom az észt, nem akarom őt megváltoztatni, nem ítélkezem.
Te is feltetted már magadnak a kérdést; Hogy jutottam ide?
A válaszom: A tudattalan vezetett idáig.
Az embereknek van egy tudatos, és egy tudattalan elméje. A tudatos elménkben dolgozzuk fel az információkat, ezért sokan csak erről veszünk tudomást.
Itt találunk ki dolgokat, itt ítélkezünk, itt vannak a rögeszméink, itt kritizálunk, itt aggódunk, hogy túl nagy a fenekünk, itt döntjük el, hogy soha többé nem eszünk bizonyos ételeket, itt fogjuk fel, hogy egy meg egy az kettő, itt próbálunk meg visszaemlékezni arra, hogy hova a csudába tettük le a telefont, stb.
Egy kedves vendégem késett a megbeszélt időpontról. Rajta kívül álló volt az ok, ezzel együtt kicsit izgatott volt miatta.
Nyugtatásképp néhány gondolatot mondtam neki.
Amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerül először is vegyen néhány mély levegőt. Orron át be, nagyra nyitott szájjal ki, ezzel máris elenged némi feszültséget.
Majd kérdezze meg magától? Mi a legrosszabb ami történhet annak kapcsán, hogy késik?
Beszélgettem egy nagymamával masszázs közben aki azt mesélte, hogy a kisebbik unokájának most kezdődött az iskola, és az évnyitón sírt a kislány mert nem érezte jól magát, nem akar iskolába menni. Azóta sem jobb a helyzet, elég nehezek a reggelek.
Megkérdeztem tőle, hogy a kislány anyukája hogyan viszonyul az iskolakezdéshez?
Volt már olyan, hogy megkukultál? Nem tudtál kiállni magadért?
Valaki bántó dolgot mondott neked, és te lenyelted, ahelyett, hogy elmondtad volna, ez rosszul esett, és ne beszéljen így veled?
Ezzel nem vagy egyedül! De jó ha tudod, lehet ezen változtatni!
Íme egy példa erre, megoldással.